A munkahelyemen ismertem meg Á-t. Soha nem kellett küzdenem férfiért.Inkább ők küzdöttek értem.Ő volt az első,akiért keményen megharcoltam.Nagyon szerettem.Még a családom is mondogatta:soha nem láttak ennyire boldognak.És nem is voltam sem előtte,sem utána annyira boldog,mint akkor Vele.
Mindannak ellenére,hogy volt egy szörnyű ex-neje és 4 gyermeke.No,azokkal semmi gondom nem volt sosem,imádom a gyerekeket.Hiányoznak is,nagyon.Nem telik el nap,hogy ne jutnának eszembe.És akkor mindig elsírom magam. Szóval.
A kedves ex feleség úgy gondolta,rám ruházza 4 gyermekét,ő pedig lelép új életet kezdeni.A gyerekekre csak kéthetente hétvégén tartott igényt.
És akkor csak ott álltam egy üres,kifosztott csupasz házban az imádott pasimmal és a 4 gyerekkel.Azt sem tudtam,mit kell kezdenem velük,a legkisebb még nem volt 3,amikor én lettem anyja helyett anyja.Erős voltam és elszánt.Szó szerint a nullából kezdtük el,a házat újra berendeztük,a gyerekeknek szépen lassan beszereztünk minden szükséges holmit (az anyuka ugyanis lelépésekor mindent,szó szerint mindent elvitt magával,a gyerekek holmiját is), dolgoztunk keményen,hogy minden jó legyen,hogy megpróbáljunk "normális" családként élni.Megpróbáltam a lehetetlent:anya lenni.Szükségük volt rám.Rájöttek szépen lassan,hogy az anyjuknak nem kellenek igazán.Felhasználta őket ellenünk.Féltékeny volt és megtett mindent,hogy elüldözzön.Pedig csak megpróbáltam normális életkörülményeket biztosítani,szerettem azokat a gyerekeket és Á-t is.NAGYON!
De felőrölt.A mindennapi vita,a gyámhatóság,a gyermekvédelem,a rendőrség,a bíróság...
Nem lehet elképzelni,mit éreztem,amikor a 4 éves gyerek úgy jött haza az anyjától hétvégén: "Kérek inni te büdös kurva!Anya megmondta,hogy te egy kis ribanc vagy,apa meg egy faszkalap!És téged nem szabad szeretnünk!" És még sorolhatnám..Minden nap vita és veszekedés...Fél évig rendszeresen.
Aztán egyszer csak kezdett minden rendbe jönni.Valamiért már nem tudta az anya ellenem fordítani őket.De addigra én fáradtam el.Már nem tudtam mosolyogni,nem volt türelmem,a megértést már rég elfelejtettem.Megfulladtam.
Teljesen kifordultam magamból és elmenekültem.Gyáva voltam.Egyszerűbb volt B-hez rohannom,mint megoldani Á-val.
Pedig most tényleg azt gondolom,hogy nagyon elrontottam,mert mellette,mellettük lenne a helyem!Úgy érzem,az anyjuk után én is cserben hagytam azokat a gyerekeket.
És azt hiszem ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak!!!És Ők sem nekem...
