Volt egy lány.Bé. Egy "hosszú" kapcsolat végén,mint mentsvár,kezében villogó fényekkel, szinte csalogatott maga felé. Nem tudtam nem észrevenni.

Egy diszkóban voltam az akkori pasimmal Á-val. Ott láttam meg Bé-t. Csak egyszerűen nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. Ezt Á is észrevette.És mint olyan, féltékeny férfiember létére el is rángatott onnan.
De nem tudtam kiverni a fejemből,Az ő tekintetével keltem és feküdtem.És már nem tudtam Úgy nézni Á-ra..Mert Bé-re vágytam.Nem tudtam róla semmit,de meg kellett keresnem. Ezért minden szombat este ürügyet keresve leléptem otthonról, bementem abba a diszkóba, ültem magányosan a bárpultnál,és vártam...De nem jött. Több hónapon keresztül minden szombat estémet erre áldoztam.
Sikertelenül.

Aztán jött a bomba ötlet.Van olyan lány,nő az ismerősi köreimben,aki talán ismerheti.Talán.Írtam is neki facebookon, de természetesen lerázott.Hozzáteszem annak idején nem a legjobb szájízzel váltunk el egymástól.Közölte, hogy tudja,kit keresek,de kapcsolatban van és nem fog segíteni. Hát b@mmeg, képzeld én is kapcsolatban vagyok,nem is akármilyenben..Na mindegy,gondoltam.Akaratos kos lévén nem adtam fel és kerestem iwiwen,facebookon,mindenhol,ahol csak tudtam. Semmi mást nem tudtam róla még mindig, csak az arcára emlékeztem.Így a képeket nézegettem,az ismerőseim ismerőseinek az ismerősei között...És bumm.3 hónap után megtaláltam!

Hagytam Á-t, meg a csapot és a papot, találkozót kértem Bé-től, és alig vártam,hogy találkozzam vele.persze nem is tudtam,mit fogok neki mondani, meg úgy egyáltalán,hiszen látta,hogy akkor pasival voltam ott,meg még magam sem képzeltem akkor el komolyan,mit akarok ezzel az egésszel kezdeni.Tovább nem gondolkodtam,csak azt tudtam,hogy kell nekem.Menthetetlenül elrabolt. És mint kiderült,én is Őt. Ő is hagyott hát mindent a háta mögött,és úgy gondoltuk,minket egymásnak teremtett a sors.

És most jött a neheze.Mit mondok én anyámnak?Meg a családomnak?Mindig pasikkal mászkáltam,most meg bejelentem a nagy Őt egy lány személyében?

Nem kellett mondanom semmit.Anyám rájött magától,kisebb ideg összeroppanást okoztam neki,aztán nagy viták közepette el is költöztem otthonról.

Á mindeközben nem nyugodott bele,hogy elhagytam egy másik nő miatt.Halálosan szerelmes volt belém,sőt az,a mai napig (pedig ennek már több éve), folyamatosan keresett, már csaknem zaklatásnak is mondhatnám,amiket tett.De ez egy másik történet lesz és ennél is bonyolultabb.

A lényeg,most Bé. Összeköltöztem vele,egy szobát béreltünk egy nagy házban,azon a szinten még ketten laktak velünk.Itt éltünk már korántsem olyan boldogan,mint ahogy elképzeltem.Valahogy mintha pontosan 180 fokos fordulatot vett volna minden. Becsapva éreztem magam.Hogy mindaz,amit feladtam Bé-ért,nem volt kevés,és mind hiába?Nem akartam elhinni és minden idegszálammal azon voltam,hogy megmentsem,helyrehozzam azt,ami jóformán még el sem kezdődött de már szar..Megpróbáltam szarból várat építeni.Mondanom sem kell,ugye?Elcsesztem az életemből újabb két évet. A semmiért. Csak csalódást okoztam magamnak és a szeretteimnek is.

A legszörnyűbb,hogy azt hiszem,most is ugyanezt teszem.Most Gy van.Róla még írok később. A lényeg,hogy megint Á-ra gondolok.Titokban írogatunk egymásnak.Ő csábít,én meg ellenkezek.Mert makacs vagyok és büszke. Pedig azt hiszem hiányzik.