Örülök,hogy létezik ez a csodás közösségi háló.De komolyan..Így minden áldott nap eszembe jutnak olyan emberek és velük események,amikre végképp nem akarok emlékezni.Még nem..
Megtalálnak, kérdeznek,okfejtenek, fecsegnek, azt hiszik ismernek és érdekel,amit írnak.Egy fenét!
Én meg csak eljátszom,hogy érdekelnek.Bájosan mosolygom,küldöm a szmájlikat', és beszélgetek velük közhelyes dolgokról,de csak az illem kedvéért. Miért nem tudom megmondani nekik egyszerűen, hogy marhára nincs szükségem rájuk????Nem érdekel,nem is tudok velük foglalkozni,amíg a saját életem nincs rendben.Hogy lássam tisztán körülöttem a világot,ha a saját életem is egy nagy zűrzavar?? Saját magam sem értem és nem ismerem. Nem tudom, mit miért teszek és tettem.Nincs rá ésszerű magyarázat.De még ésszerűtlen sem..
Sokszor felteszem a kérdést magamnak,vajon miért is kell nekem fent lennem azon az oldalon?
Nos. Azt mondják, ma akinek nincs facebook fiókja,talán nem is létezik.A korral haladni kell.Ha nem haladsz,sodródsz.Nincs választásod.
Én létezni akarok.
